DUNAALMÁSÉRT ALAPÍTÁNY

Főoldal

Dunaalmás a kezdetektől

DUNAALMÁS A KEZDETEKTŐL

Dunaalmás egy 1517 főt számláló község, egy gazdag történelemmel, természeti és épített értékekkel, aktív civil élettel bíró település.

Komárom-Esztergom megye északi peremén, erdők és festői dombok tövében húzódik meg, a Gerecse hegység lábánál, közvetlenül a Duna jobb partján, a tatai Öreg-tóból eredő Által-ér mellett. A terület délkeleti része hegyes, a nyugati sík. Ez a síkság a Kisalföld legkeletibb része. Dunára néző lejtőit szőlők és gyümölcsösök borítják. A területen bőven található 20-24 fokos kénhidrogénes víz. A hegyről a vidék szép látképe tárul a néző elé. Éghajlata kellemes, enyhe és páradús. A levegő tiszta, hirtelen hő változások nincsenek és az erős szelek is elkerülik a vidéket. Dunaalmás földrajzi fekvéséből következően a történelemben mindig jelentős szerepet játszott. Területe már ősidők óta lakott hely. Bizonyítja ezt az a nagyszámú lelet, amelyet az építkezések, a földmunkák és ásatások hoztak felszínre.

Már a római korban fürdőket építettek a kénes vizű források mellé, a X. században több család is élt már a településen, melynek egy a homokbányászat során feltárt temetkezési hely a bizonyítéka. A település első írásos említése 1093-ban történt egy Szent László királyunk által íródott levélben. A tatárjárás során a falu elnéptelenedett. IV. Béla benépesítési rendeletei nyomán a terület újra lakott lett és Mátyás király idejében már virágzó, termelő vidéknek bizonyult.

Ezt követően a törökdúlás után, az 1606-os Zsitva-toroki békekötést követően a település ismét benépesedett. Az elmenekült emberek visszatértek és hozzáfogtak a romok eltakarításához. A helységnek református lakosai az omladozófélben lévő volt bencés kolostort birtokukba vették, és elkezdték annak kiigazítását. Almás község története szervesen egybeforrott az itteni reformátusság történetével, melynek sok érdekességet tartalmazó tükre és helytörténeti adattára az almási református anyakönyv. "Az anyakönyvvezetés 1713-ban így kezdődik: Az Helvetiai valláson lévő keresztyén gyülekezet örökös könyve avagy matrikulája, melyben minden szükséges és megtartásra és megmaradásra való dolgok irattatnak. Anno 1713. Szenczi Sámuel, prédikátor idejében."

A török hódoltság után az újra települt katolikusság barokk temploma 1754-1757 között épült. Ma mind a templom épülete, mind a berendezése műemlék jellegű.

Híres volt Almás már a XVIII. században is jó boráról, kőbányájáról és fürdőhelyéről. Jó borát szívesen vásárolták, és így a szőlői szép hasznot hoztak. Fürdőjét Torkos János 1746-ban megvizsgálta és ismertette. A (régi) fürdő a rómaiak idejétől kezdve, a XIII. században épült bencés templom, majd annak romjaira épült református templom mellett feküdt. 1891-ben a vasút építésekor ráépítették a forrásra a töltést. A töltésen túl a forrás újra fölfakadt, ma az úgynevezett Lilla-forrás vize a református templom melletti aluljárónál a vasúti híd alatt folyik át.

1920 körül megnyitották újra a kénes strandfürdőt, a vasútállomással szemben, a Duna és a vasúti töltés között, a természetes szépségekben bővelkedő sziget mellett. Itt volt a fürdő tápláló kénes forrása is. A sziget mellett folyik el a Duna, melynek partja nagyszerű homokstrandot képez. A vendégek ellátását a fürdőszálló és a nagyvendéglő szolgálta.

1938-ban a testület elgondolása közt szerepelt Dunaalmás üdülővárossá fejlesztése. Ennek megfelelően a falu felett emelkedő hegyoldalon hétvégi házhelyek kialakítását, jó úthálózat kiépítését és a terület közművesítését tervezték. A tervek a második világháború közbejötte miatt csak részben valósultak meg.

A II. világháború után megindult a munka a kőbányákban, a kőfaragó-telepen és elkezdődött a gabona őrlése a malomban. 1950-ben az Almásfüzitői Timföldgyár lakótelepét Dunaalmáson, a kőfaragó teleppel szemben, a Tatai-út hegyoldali részén tervezte felépíteni. Ez a terv azonban nem valósult meg. Helyette beruházási segélyekből a vállalat dolgozói közül többen lakóházat építettek. Ezt követően a község is erre terjeszkedett. Új családi házak épültek a Tatai-út mindkét oldalán, a terület neve mai is „Dunaalmás-Lakótelep”. 1985-ben itt épült fel a Református Egészségügyi Gyermekotthon, mely ma is sok gyermeknek nyújt otthont és magas színvonalú ellátást. Az 1960’-as évek közepétől beszűntették a termelést a kőbányákban, elvesztette jelentőségét a kőfaragó telep, leállították a gabonaőrlő malmot is. A kőhordással tönkretették az utakat, a Lilla-forrást, a révkikötő és a hajóállomás környékét. Elapadt a strandfürdőt tápláló kénes forrás és a falu közepén az artézi kút is a tatabányai szénbányászat következtében.

Ekkortájt Dr. Ferenczy Miklós főorvos vezetésével és az általános iskola tanárainak támogatásával élénk kulturális élet bontakozott ki a községben. Dr. Ferenczy Miklósnak számos könyve jelent meg Dunaalmásról, az ő kezdeményezésére létesült 1966-ban a Csokonai szobor, 1971-ben a Csokonai-Lilla Emlékszoba és a Csokonai Irodalmi Kör. Gondozásba vették Lilla sírját. Írók, költők fordultak meg Dunaalmáson.

A 1990-es évek második felében több beruházás is megvalósult a községben, így a telefonhálózat, a földgázhálózat, a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése, a szennyvíztisztító megépítése, a polgármesteri hivatal épületének felújítása, az általános iskola épületének kibővítése, új ebédlő építése, a római kori kőbányák tájrendezése.

Az ezt követő években is több ütemben folytatódtak a községben az újítási munkálatok, az út és vízhálózat folyamatos fejlesztésre szorul. 2005-ben új óvoda épült, melyet azóta már több férőhelyesre át is alakítottak és további bővítését is tervezik. 2016 januárjában végre megkezdődött a régóta várt tornaterem építése az iskola udvarán. A régi strandfürdő helyén látványtavat készülnek kialakítani és a kénes forrásvizek hasznosítását is fontolgatja a testület.

A község kulturális életét fellendítette a Csokonai Művelődési Ház felújítása, melynek során a Lenhardt György Közösségi könyvtár is új teret kapott. Megszépítették ezzel egy időben a Lilla Emlékszobát is, mely Csokonai Vitéz Mihály Lillájának, Vajda Juliannának állít emléket, minthogy a Művelődési Ház maga volt egykoron a híres költő múzsájának lakhelye.

A lakosság civil szerveződéseinek jár a köszönet a kulturális élet fenntartásáért, nagyrészt vállalnak magukra különböző események, és mára már nagy látogatottsággal bíró „fesztiválok” megszervezésében és lebonyolításában. Ezen eseményeknek mindig lelkes és adakozó támogatója a mindenkori képviselőtestület és maga az önkormányzat, illetve a Kistérségi Társulás is.

Rengeteg látnivaló, lovarda, sétakocsikázás, bortúrák, római kori kőbányák, színvonalas rendezvények, gyönyörű táj, jó vendéglátók, színvonalas szálláshelyek és szerető emberek várják a községbe látogató pihenni és kirándulni vágyókat. A szép környezet és a kénes gyógyvíz üdítő hatása Dunaalmáson mindenkit újjá tud varázsolni.

(Tóth Ferenc Dunaalmási Visszatekintője nyomán)

NyomtatásE-mail

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés