DUNAALMÁSÉRT ALAPÍTÁNY

2020.12.23. - A kis segítők

Nyúl Péter karácsonya

 

Segítős mese

 

A kívánságcédula-osztályon óriási volt a felfordulás. Az angyalok ide-oda repkedtek, azt sem tudták, hol áll a fejük. Rengeteg dolguk volt még, csomagokkal megpakolt szánján a Mikulás hamarosan indult a Földre...

Bendegúz, a kis karácsonyi angyal egyedül olvasta és válogatta a kívánságcédulákat, majd továbbküldte a mennyei ajándékhivatalnak.

– Ő olyan szép – sóhajtotta álmodozva.

– Már megint Annácskáról ábrándozol? – kérdezte tőle Konstantin. – Ha mindig máson jár az eszed, valamit biztosan el fogsz rontani, aztán büntetésként mehetsz a csillagpucolóba.

– Én nem hibázok – jelentette ki a karácsonyi angyal. – Egyébként pedig már régesrég kész vagyok a munkámmal.

Ebben a pillanatban a kívánságcédula-osztályra beröppent Annácska.

– Van itt nálam két ajándék, és nem tudom, kinek kell továbbítanom. Egy autópályáról és egy pipáról van szó.

Az angyalka átböngészte a kívánságcédulákat, melyekre előzőleg az ELINTÉZVE bélyegzőt ütötte.

– Lássuk csak, a pipa Emil bácsié a Gesztenyesor 7-ben, az autópálya meg Lujzié a Gesztenyesor 3-as házszám alatt. Mindketten Mennyországfalván laknak.

– Köszönöm a segítséget – mondta nevetve Annácska.

Miközben Annácska szerelmes pillantásokat küldött a karácsonyi angyal felé, elvette az Emil bácsi nevére címzett cédulát, és ráragasztotta az autópálya csomagjára. A Lujzi nevét tartalmazó cédulát pedig a pipás csomagra akasztotta. Pár pillanat múlva megérkezett Bertalan, a postás angyal. Lefékezett a karácsonyi angyal asztala előtt és megkönnyebbülten felsóhajtott:

– Szóval itt lapultok. A Mikulás perceken belül indul.

És mielőtt a szerelmesek egy szót is szólhattak volna, Bertalan fogta a két csomagot, és villámsebesen elrepült. Annácska elsápadt.

– Jaj nekem! Véletlenül Lujzának küldtem a pipát, Emil bácsinak pedig az autópályát! Ebből biztosan nagy baj lesz! Mi lesz velem, ha áthelyeznek a csillagpucolóba?

Erre már Bendegúz is elsápadt. A csillagpucoló ugyanis rettenetesen unalmas munkahely volt. Ezt ő is megtapasztalhatta, amikor háromszáztizenhét évig csillagokat suvickolt ott.

– Gyerünk – mondta, és Annácskával Bertalan után röppent. Amikor a menny kapujában utolérték, a postás angyal már egyedül volt. – Hol van a Mikulás? – kiáltotta az angyalka messziről.

– Elindult a dolgára – válaszolta Bertalan elégedetten. – Rénszarvas húzta szánja roskadozik az ajándékoktól.

– Ne félj, míg engem látsz! – vigasztalta a karácsonyi angyal. – Máris repülök a Mikulás után.

„Ez gyerekjáték lesz – gondolta az angyalka zuhanórepülés közben. – Utolérem a Mikulást, kicserélem az ajándékcédulákat, és a mennyei karácsonyt már a többi angyallal ünneplem.”

Nézett jobbra, nézett balra, de a Mikulásnak nyomát sem találta.

– Mennyei harangok – sóhajtotta. – Vajon melyik ország melyik városában keressem a Mikulást?

Ekkor a horizonton felragyogott a karácsonyi csillag.

– Hát persze – kapott a homlokához –, a Mikulás is a csillagot követi! – Ezt a kis angyal még a karácsonyi angyaliskolában tanulta. – Milyen szerencsés angyal vagyok – ujjongott, majd így kiáltott: – Hé, Mikulás! Várj meg!

De a rénszarvasfogat, mit sem törődve az angyalkával, továbbsuhant. Erre Bendegúz még hangosabban kiáltotta:

– Állj már meg, te, Mikulás!

Ekkor egy város tűnt fel a mélyben, és a Mikulást rénszarvasszánjával együtt elnyelte a téli éjszaka.

– Ilyen nincs – morgolódott az angyalka. – Egyszerűen eltűnt! Most mihez kezdjek?

A kis angyal elhatározta, hogy a házak felett fog suhanni, mert a szánnak valamelyik hófödte háztetőn kell parkolnia. És valóban, az egyik lakóház tetején megpillantotta a Mikulás szánkóját.

– Ez tényleg gyerekjáték volt – örvendezett. – Most már csak ki kell cserélnem az ajándékcédulákat.

Nem sokat gondolkodott, nyomban leszállt a szánra.

– Hé, szabad ezt neked? – kérdezte egy mély hang a háta mögött. Rudi, a rénszarvas volt az.

– Csak gyorsan ki kell cserélnem valamit – magyarázta izgatottan az angyalka.

– Felőlem – bólogatott Rudi –, de előtte engedélyt kell kérned a főnökömtől.

– Rendben.

Bendegúz nem sokat teketóriázott, a kéményhez repült és beleugrott. Amit a Mikulás tud, azt a karácsonyi angyal is tudja. Vagy mégsem? Kicsivel később hangos szitkozódás hallatszott odalenn.

– Huhuhú, de forró! Au, a popóm!

Az angyalka kiugrott a kandallóból. Úgy festett, mint egy szárnyas kéményseprő.

– Mikulás, merre vagy? – suttogta. A félhomály ellenére felismerte az ünnepélyesen feldíszített karácsonyfát, alatta sok-sok ajándékkal. A Mikulásnak azonban a nyomát sem látta.

Ekkor valaki felkapcsolta a lámpát. A karácsonyi angyal ilyen gyorsan nem tudott láthatatlanná változni. Egy kislány állt előtte, aki nagy szemekkel bámulta a furcsa jövevényt.

– Lilla, tudtad, hogy a kíváncsi gyerekek könnyen elijeszthetik a Mikulást? – kérdezte a kislány anyukája a konyhából. – Gyere ki, kérlek, a nappaliból. És miért van ekkora huzat? Talán kinyitottad az ablakot?

– A Mikulás már elment? – kérdezte Lilla az angyaltól suttogva.

– Hát, nagyon úgy néz ki – válaszolta a kis angyal. – Nyilvánvalóan elijesztetted. – Majd kicsit kedvesebben hozzátette: – De az ajándékait itt hagyta. Boldog karácsonyt!

Ezután az angyal sietősen megfordult, és a kandallón keresztül eltűnt a szobából. Mire az angyalka a háztetőre ért, a Mikulás szánja már messze járt, és a karácsonyi csillag is eltűnt. Sűrű felhők borították az eget, nagy pelyhekben hullt a hó.

– Jaj-jaj! – siránkozott az angyal. – Hogyan fogom megtalálni a Mikulást ebben a hóviharban?

Ekkor az úton szánnyomokat pillantott meg. Talán a Mikulás szánja húzta? Bendegúz sietősen követni kezdte a nyomokat a behavazott téli erdőben. A nyomok a vadetetőig vezettek. Ott aztán megpillantotta a szánt is. De rénszarvasok helyett egy lovacska állt előtte.

Az etetőbe friss szénát töltött egy férfi. Volt ugyan szakálla, de nem volt piros a kabátja.

– Nahát, viccesebben néz ki, mint az áruházi Mikulás – állapította meg az angyalka.

– Sértegeted az erdészünket, te csillogó gombolyag – röfögte egy hang a közelben.

– Ó, dehogy – hebegte a megrémült angyalka.

– Akkor menj a saját etetődhöz – mondta a vaddisznó tiszteletet parancsoló hangon.

– Rendben – dadogta az angyal –, de nem vagyok csillogó gombolyag, megértetted?!

Időközben elállt a havazás. A felhőtakaró kicsiny résén keresztül az angyal megpillantotta a karácsonyi csillagot, mely már a következő város felett ragyogott. Továbbra sem tudta, merre keresse a Mikulást. Hirtelen azonban eszébe jutott valami.

– Keresek egy havas háztetőt, amin nincsenek szánnyomok. Ez azt jelzi, hogy a Mikulás ott még nem járt.

Így is lett. Az angyalka talált egy lapos tetejű házat, ahol nem húzódtak szánnyomok. A ház tetején tábla állt: helikopter-leszállóhely. Mögötte üvegajtót látott lifttel. Mivel az angyalka nagyon unta a várakozást, néhány emelettel lejjebb liftezett. Hosszú folyosóra jutott, és mert kíváncsi természetű volt, benyitott az egyik szobába. Az ablak alatt ágy állt, benne egy kisfiú feküdt.

– Szeretem a látogatókat – mosolygott Jancsi –, különösen, ha a Mikulás és az angyalai azok.

– Jaj ne, a Mikulás már járt itt? – kérdezte a karácsonyi angyal rémült arccal.

– Persze – bólintott Jancsi –, amikor az előbb felébredtem, az ajándék már az asztalon volt.

– És miért nincsenek a tetőn szánnyomok? – morfondírozott Bendegúz.

– Talán mert a mentőhelikopter elfújta… – találgatta Jancsi. – Végül is ez egy kórház.

– Hát akkor jobbulást kívánok és boldog karácsonyt! – mondta röviden az angyalka, és kiröppent az ablakon.

– A csudába, megint semmi – morgolódott, amikor elhagyta a kórházat. – A földi kényszerbevetés most már egyre jobban elhúzódik. Ha Péter észreveszi, hogy titokban a Földre repültem, nagyon mérges lesz – sopánkodott.

Egy tágas mező mellett titokzatos fénysugarak tűntek fel.

„Milyen furcsa karácsonyi kivilágítás!” – gondolta az angyal, miközben egy repülőtér radartornyát nézte. Hirtelen eszébe ötlött, hogyan találhatná meg a Mikulást. Bemászott az egyik ablakon, és körülnézett. Az egyik irányítópultnál, rengeteg képernyő mögött fiatal nő ült.

– Megkérdezzem tőle, hogy nem látta-e a Mikulást? Bár a Földön láthatatlannak kell maradnom.

– Láthatatlannak? – rikoltotta Csőri, a papagáj. A kalitkájában álldogált, és félrefordított fejjel nézte az angyalt. – Már egy ideje figyeltelek a radar képernyőjén. Nagyon bátor dolog tőled, hogy a repülőgépek előtt röpködsz.

– Semmiség – mondta az angyal –, de mondd csak, ezzel a radarral más repülő tárgyakat is észre lehet venni, például a Mikulást a szánjával?

A papagáj először az egyik, majd a másik szárnyát nyújtóztatta ki.

– A Mikulás túl gyorsan mozog, ezek a műszerek nem láthatják – jelentette ki.

– Akkor mindennek vége – mondta a karácsonyi angyal lekonyuló szárnyakkal.

– Legfeljebb Emil bácsihoz és Lujzihoz nézhetnék be. De a mennyországfalvi Gesztenyesort úgysem találom meg soha.

– Mennyországfalván vagy. A Gesztenyesor pedig itt van egy saroknyira – rikácsolta a papagáj. – Jól tudom, mert ott lakom.

A karácsonyi angyal villámgyorsan elrepült a Gesztenyesor 7. szám alá. A tetőn sajnos szánnyomok látszódtak, tehát elkésett.

– Most már csak egy esélyem maradt – lihegte. – Titokban ki kell cserélnem az ajándékokat. Lujzi és Emil bácsi talán még nem bontották fel a csomagokat.

Az angyalka kíváncsian bekukkantott az ablakon. Emil bácsi lakásában egy hölgy új nyakláncát csodálta a tükör előtt. Az étkezőasztalnál Emil bácsi felnőtt gyerekei ültek. A szőnyegen pedig, pontosan a karácsonyfa mellett, ott térdelt Emil bácsi. Az angyal nem hitt a szemének: az autópálya össze volt szerelve. Emil bácsi lelkesen mondta:

– Meg kellett öregednem ahhoz, hogy végre saját autópályám legyen. Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam.

Az angyal nem igazán értette a dolgot, elrepült Lujzihoz is a Gesztenyesor 3-ba.

– Jó szagú mézeskalács, forgószél söpört itt végig?! – kiáltott fel, amikor benézett a nappali ablakán. A karácsonyfa alatt széttépett csomagolópapír, tarka szalagok és papírgombócok hevertek. Az új babakocsi az oldalán feküdt. Lujzi a fa előtt állt, és a kezében egy pipát tartott.

– Engedje meg, hogy bemutatkozzak, Lujza Holmes vagyok – mondta egy nőnek. – Ön az a betörő, aki el akarta lopni tőlem a legszebb karácsonyi ajándékomat?

– Soha többé nem teszem! – fogadkozott a nő, aki Lujzi mamája volt.

– Akkor rendben – bólintott Lujzi, és detektívhez méltón beleszippantott a pipába. – Különben le kellene tartóztatnom. Büntetésből rakjon itt rendet!

Azzal anya és lánya nevetve vetették bele magukat a csomagolópapír-halomba.

– Hát jó – nevetett az angyalka is –, most már semmi dolgom a Földön.

A mennyország kapujában Annácska már türelmetlenül várta a kis angyalt.

– Úgy aggódtam érted – suttogta.

– Tényleg? – somolygott a karácsonyi angyal. – Minden remekül ment, bár a Mikulást nem tudtam utolérni.

De Lujzi és Emil bácsi nagyon örültek az elcserélt ajándékoknak.

– Hát ez nagyszerű! – ujjongott Annácska, majd olyan nagy cuppanós puszit nyomott az arcára, hogy a kis angyal egészen elvörösödött az örömtől. Ekkor valaki a hátuk mögött köhintett egyet.

– Hát ti ketten? – mosolygott Péter. A két angyalka szétrebbent és ártatlan szemekkel nézett Péterre. – Angyalom, igen ziláltnak tűnsz, nem akarsz nekem mondani valamit?

– Én? Neeem – felelte a karácsonyi angyal. – Minden a legnagyobb rendben.

– Hát akkor – hunyorgott Péter –, most végre mindannyian együtt vagyunk, és megünnepelhetjük a karácsonyt.

A két kis angyal fürgén a mennyei ajándékosztó-szobába röppent.

– Boldog karácsonyt! – suttogta Bendegúz Annácska fülébe, majd hozzátette: – Neked és az egész világnak!

 

Forrás: 

Mese - NLC - NőkLapjaCafé

Kép - Pinterest - 

Nyomtatás E-mail

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés