DUNAALMÁSÉRT ALAPÍTÁNY

2020.12.06. - A hatodik mese

 
Fenyőfa az erdőben
 
A MAGÁNYOS KISFENYŐ
 
Hideg téli délután volt. A gyerekek kint a réten hógolyóztak, néhányan hóembert építettek. Még világos volt, de látszott, hogy hamarosan szürkülni fog...
A rét mellett volt egy kis erdős terület. Arra sétált az idős hajlott hátú néni. Szomorú volt, és nagyon magányos.
-Istenem, be szépek is ezek a fenyőfák! Sokat kivágtak már, be kár értük. Ej, ha lehetne nekem is egy picike kis fenyőfám, hogy rátehetném a régi díszeket, amiket régen még a Papával aggattunk fel karácsonykor a fára... De hát nem lehet fám, a számlák meg a gyógyszerek elvitték a nyugdíjat... - törölte le arcáról a könnycseppeket.
A közelben állt egy kicsi fenyő. Nem volt olyan nagy, mint a közelében lévő három hatalmas fenyőfa, talán egy méter magas ha volt, de lehet hogy még annyi sem. Meghallotta, amit beszélt halkan a néni.
-Csókolom, néni! - köszönt a kis fenyőfa. A néni felkapta a fejét, nézett körbe, ugyan ki üdvözölte, de senkit nem látott.
-Csak képzelődöm... - suttogta.
-Nem tetszik képzelődni! Itt vagyok! A pici fenyő vagyok! Néni, kérem... Én olyan magányos vagyok itt. A többiek már nagyok, nem foglalkoznak velem, hozzám sem szól egyik sem. Néni kérem... Vigyen engem haza. Tudom, most lesz karácsony, és én szeretném a nénit boldognak látni. Vigyen haza, engem feldíszíthet...
-Ugyan, kedveském, hát hogyan tudnálak én hazavinni téged? Nagyon kedves vagy, de én nem akarlak kivágatni.
-Néni... Kérem... Nekem nincs senkim, ha ki is kell vágatni nem bánom, de szeretném boldognak látni.
-No várj csak, kicsi fenyő! Hazasétálok, aztán beszélek a szomszéd fiatalemberrel. Hátha tud segíteni!
Azzal a néni elment. A pici fenyőfa érezte, hogy fogja még látni a nénit.
A néni át is ment a szomszédhoz. Elmesélte, mi történt.
-De hát én nem akarom kivágatni azt a kicsi fát...- pityeredett el. A szomszéd fiatalember átkarolta, és halkan mondta a néninek :
-Ne sírjon, Mariska néni! Megoldjuk! Magának itthon lesz a fa, de nem lesz kivágva. Várjon egy percet, mindjárt jövök.
Azzal kiment a kamrába, és egy ásóval meg egy nagy vödörrel jött vissza.
-Mehetünk? - kérdezte a nénit. - Kiásom a pici fenyőfát Mariska néninek, az ünnepek alatt így vödröstől bent lesz, majd ha vége az ünnepeknek és nem lesz fagyos a föld, kiültetem magának.
A néni felállt és elindultak az erdőbe. A kicsi fenyő nagyon megörült, ahogy meglátta a nénit. Boldog volt.
-No, Te kicsi fenyőfa, most már csak hazatollak a talicskán, és nagyon sokáig a Mariska néninél laksz majd - mosolygott a szomszéd.
Azzal szépen kiásta körbe a kis fát, beleemelte a nagy vödörbe, talicskára tette és elindultak hazafelé.
Már alig lehetett látni, amikor megérkeztek, úgy besötétedett, pedig még nem volt késő. A fiatalember bevitte a kis fát a szobába, felrakta az asztalra, és így szólt:
-No, Mariska néni, most már a magáé! De hadd lássam, milyen szép lesz, díszítse fel!
A néni nekilátott előszedni a díszeket, majd reszkető kézzel rakta fel a kicsi fára őket. Közben mesélt. Mesélt a Papáról, aki két éve ment el, mesélt a gyerekeikről, akik külföldön élnek, mesélt az unokákról, az elmúlt évekről, a régi szép emlékekről, amikor még együtt ünnepelt az egész család... Közben észre sem vette, és kifogytak a dobozokból a díszek, mind a kis fán csillogtak... Könnyes szemmel nézte a néni, majd nagyot sóhajtott :
-Gyönyörű szép vagy, kicsi fácska!
A fiatalember lassan indulni készült, otthon várta már a családja.
Másnap reggel csengettek a néninél. Kiment, hát a kapuban a szomszéd család állt, a fiatalember kezében ajándék, a felesége pedig egy tálca süteményt hozott. A kislányuk rajzot készített a néninek. Bementek a házba, a kislány első útja a kis fenyőfához vezetett.
-Apa ez sokkal szebb, mint ahogy elmesélted! - ragyogott a kislány szeme.
Jókedvben ment el az a nap. Boldog volt a néni, mert csodás karácsonya lett, és boldog volt a pici fenyőfa is, mert tudta: most már soha nem lesz magányos....
 
Forrás:
 
Mese: Facebook/Karácsonyimádók oldala

Nyomtatás E-mail

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés