DUNAALMÁSÉRT ALAPÍTÁNY

Foltos színkavalkád

forgo orsok indexForgó Orsók Foltvarró Egyesület 

kiállítása

 

   2019. okóber 4.-én, pénteken délután nyitotta meg Tóth Zsuzsanna klub vezető a tatabányai Forgó Orsók Foltvarró Egyesület dunaalmási kiállítását. A csoporttagok által a Ha én rózsa volnék kezdetű dal dallamára előadott Foltvarrók Himnuszát mosolyogva hallgatta a közönség, hiszen aki egy kicsit is ért hozzá, vagy tud valamit a foltvarrásról, az könnyen a dalban elmesélt történetbe képzelheti magát. 

Ha én kelme volnék, száz színben pompáznék
Minden foltvarrónak örömet okoznék
Akkor lennék boldog, hogy ha szétvágnának
S újra összevarrnak quiltnek vagy táskának.

Hogyha cérna volnék, nem gubancolódnék
Minden kicsi foltot szépen összevarrnék
S hogyha egy varratom mégis kibomolna
Spulnim szégyenében világgá gurulna.

Ha vasaló volnék, mindig meleg lennék
A vasalódeszkán ide-oda járnék
Minden kicsi ráncot szépen kivasalnék
s ha jön a villanyszámla csendben elpirulnék

Ha varrógép volnék, mindig készen állnék.
Éjjel nappal mindig csak quilteket varrnék
S ha egy alkatrészem mégis elromolna
Saját lábon mennék a Varrógépcentrumba.

De foltvarró vagyok, ízig vérig, érzem.
Így a nagyvilágot foltos szemmel nézem.
Örömet, bánatot, mindent mi elvásott,
Összevarrjuk ezt a széthullott világot.

    Miután Zsuzsanna néhány szóban mesélt a foltvarrás történetéről és az egyesület tagjainak  életében betöltött szerepéről, Vidovszky Ferenccel, az alapítvány kurátórával szívhez szóló üdvözléssel és apró "varrós" ajándékokkal köszöntük meg, hogy az alapítvány vendégeként Dunaalmásra hozták műveiket, a Csokonai Művelődési Házba.

    A nagyterem fehér falai szemkápráztató színes forgataggá változtak, amint a varróklub tagjai megérkeztek. Egyre- másra kerültek elő a "színesebbnél -nagyobb" takarók, díszek. Külön helyre kerültek az ünnepi, karácsonyi ihletésű darabok, mellettük terítők és számtalan táska, de még horgolt apróságok is kiállításra kerültek. Több olyan alkotás is van, mely teljesen kézzel varrott, varrógépet nem használtak a készítése során. 

     Az egyik legnagyobb kiállított darab egy Tatabánya város 60. születésnapja alkalmából készített hatalmas falikép, mely a mindennapokban a tatabányai városháza falát díszíti. A mű különlegessége, hogy az egyes foltvarrással díszített , kézzel hímzett blokkokat a klub tagjai külön-külön készítették el, hogy végül a tatabánya színeit (sötétzöld és fekete) visszatükröző várostérképpel együtt egy nagy egészet alkossanak. 

Tatabánya takaró

   A csoport másik büszkesége egy "forgó orsók" által körülvett 3D-s virágcsokorral díszített "kép" , mely a Magyar Foltvarró Céh születésnapi pályázatának egyik nyertes alkotása. A kép bekerült a céh fennállásának 30. évfordulójára kiadott emlékkönybe is, melybe a pályázatra érkező 30 legszebb alkotás kerülhetett be. Ugyanezen a pályázaton az egyéni kategória győztese is a Forgó Orsók egyik tagja, akinek "virágos kertje" , a 3D-s csokor mellett látható a kiállításon. 

Virágos kert

    Akik ellátogatnak a kiállításra egy csodás élmény részesei lehetnek , ezért arra bíztatunk Mindnekit, hogy ha már a "helyünkbe" érkezett,  tekintsék meg a gyűjteményt,  amíg lehetőségük van rá. 

Dunaalmás, 2019.10.05.

- Sajnos nem áll módunkban a művelődési ház folyamatos nyitvatartását biztosítani, de a 06-70-52-57-947-es telefonszámon történt előzetes egyeztetés, megbeszélés alapján lehetőség van a kiállítás megtekintésére, a kívánt időpontban. 
Köszönettel, Horváth Ágota 

NyomtatásE-mail

Vendégünk lesz a Forgó Orsók Foltvarró Egyesület Tatabányáról

forgo orsok logo szines

Sok-sok apró, egymáshoz illesztett anyagdarab, amelyekből szépséges takarók és egyéb holmik formálódnak – biztos vagyok benne, hogy e sorok hallatán mindenki maga elé tud képzelni valamit, hiszen a foltvarrás hagyománya ilyen formában évszázadokra tekint vissza, s hazánkban is ismert „szakma” annak ellenére, hogy Magyarországon más fajta kézműves, varró -díszítő technikák terjedtek el.


A foltmunkák legkorábbi (ismert) képviselőinek egyike a londoni Victoria és Albert Múzeumban található Tristan Quilt, egy szicíliai, vászonból, trapunto technikával készült és gyapjúval bélelt alkotás, mely Tristan és Isolda történetét meséli el, keletkezése pedig 1360 környékére tehető.
A foltvarrás története azonban évszázadokkal e darab elkészülte előtt elkezdődött, hiszen vannak olyan Kr.e. 3400-ból származó fáraó szobrok is, melyeken az uralkodók, már e technikával készült ruhadarabokat viselnek.


A valaha tökéletesen praktikus okokból kialakult foltvarrás célja, kellően szigetelő, meleg ruhadarabok elkészítése volt - a fedőréteg, a bélés és a hátlap rétegezésével ugyanis levegő szorul a ruhadarabba, ami hőszigetelő hatású. Az első foltvarró asszonyok minden folton-folt takarójukat kézi varrással készítették. Kisebb közösségekben a hosszú téli estéken ezzel a kézimunkázással múlatták idejüket. Különböző mintákat és elnevezéseket találtak ki, amelyeket tovább adtak más tájak asszonyainak is. Így alakultak ki a klasszikus blokk elnevezések.


Amikor az amerikai telepesek megérkeztek az Újvilágba, hozták magukkal a foltvarrás „tudományát”. Egészen a 17. századig nem találtak fennmaradó darabokat, az első fennmaradt amerikai quilt, a Saltonstall quilt 1704-ből. Annak idején a darabokat újságpapírból kivágott részek segítségével varrták össze. Ahogy a takaró felső része elkopott, olvashatóvá vált az eredeti újságpapír szövege, segítséget nyújtva a kutatóknak a készítés idejének meghatározásához.


Maga a foltvarrás Amerikában vált igazi mozgalommá, művészetté. Angliának egészen 1720-ig sikerült megakadályoznia, hogy észak -amerikai gyarmatának saját pamutipara legyen. A telepesek asszonyai így rá voltak kényszerítve, hogy a legapróbb textilmaradékokat is felhasználják.


A következő mérföldkő a háztartási varrógép feltalálása volt az 1800-as évek derekán. Bár az elektromosság elterjedésére még várni kellett, a lábhajtásos varrógépek forradalmasították a foltvarrást is, noha a kézi tűzés továbbra is közkedvelt maradt. A „steppelés” valószínűleg egyike lehetett az akkori kikapcsolódási formáknak, s az elkészült művek hírnevet és megbecsülést adhattak az akkori asszonyoknak.


Az 1900-as évek elejére a quilt paplanok kezdtél elveszíteni hagyományos funkciójukat, és köszönhetően a mind több rendelkezésre álló anyagnak kezdtek kialakulni az eltérő mintázatok, az applikációs technika és a minél inkább finomabb megoldások is elterjedtek. Főként a felsőbb osztályokba tartozó hölgyek számára egyfajta művészetként jelent meg a foltvarrás művelése, szépen lassan művészetté alakult át az addigi szükséges feladatból.


Mindkét világháború alatt a foltvarrás a frontra küldött katonák megsegítésére is alkalmasnak bizonyult. A varrók összefogásából sok takaró készült el, megóvva ezzel a katonákat az időjárás viszontagságaitól. A nagy világválság idején, pedig ismételten a szükség vitte rá a varró asszonyokat a meglévő textilek újrahasznosítására.
A második világháború idején az aláírt foltok voltak nagyon népszerűek. Egy-egy nagyobb üzlettulajdonos, vagy akár közéleti személyiség adta a nevét egy-egy folthoz, melyet aztán közösségek varrtak takaróvá, majd azokat a vöröskeresztnek adományozták. Ezeket a quilteket a mai napig a közösségi összefogás bizonyítékaként tartják számon.


A háborúkat követően az 1950-es és 60-as években a foltvarrás nem igazán volt népszerű időtöltés. Sokak számára ódivatúnak, régimódinak tűnt ebben az időben. Ebben a két évtizedben azonban az idősebb generáció tartotta életben a patchwork hagyományait. Mígnem a '70-es és a '80-as években a felnövekvő unokák vették át a stafétabotot a foltvarrás területén a nagyszülőktől. A foltvarrás a természet-, és hagyomány-közeli élet egyik szimbólumává is vált ennek a generációnak a szemében.


Napjainkra sem veszített a foltvarrás a népszerűségéből. Igaz, mára nem a funkciója adja az értékét, inkább remek kikapcsolódás, és újra közösségépítő jelentősége lett ennek a népszerű időtöltésnek. A foltvarrás egyik legnagyobb vonzereje, hogy bármilyen stílusról vagy technikáról legyen szó, azokat maradéktalanul saját egyéniségünkhöz igazíthatjuk. A foltvarrók egy része a hagyományos mintákat követve készíti a textil-munkáit, míg mások a modern, művészi megoldások felé hajlanak inkább.


A foltvarrásban megtestesül azon hölgyek találékonysága, akik a történelem során a rendelkezésükre álló anyagokból alkottak hasznos és egyben szép műveket családjuk és a közösség számára. S bár a világ körülöttünk folyamatosan változik, biztosan hihetünk abban, hogy az egyedileg kézimunkával készülő alkotások napjainkban is értékesek és várhatóan a használóik számára is örök értéket képviselnek.


A foltvarrás manapság soha nem látott népszerűségnek örvend, hála az internetnek, a számos blognak és a közösségi médiának. A foltvarrók csapata igazán barátságos társaság, és ha egy szóval szeretnénk összefoglalni az internet és a foltvarrás pozitív hozadékait, az a KÖZÖSSÉG. Ismeretlen ismerősök, kezdők és „vérprofik”, akik akár egy szempillantás alatt felismerik egymás keze munkáját, vagy az ihletet adó „alapgondolatot”.


A közösségépítés jó példája a tatabányai Forgó Orsók Foltvarró Egyesület, akik ebben a formában 2017 óta működnek, de hosszú évek óta varrnak, „foltoz”-nak már együtt. Egy szerencsés véletlen folytán Dunaalmáson láthatjuk vendégül Őket, hogy megcsodálhassuk műveiket. Reméljük, hogy a későbbiekben egy közös varrás keretében is találkozhatunk velük.


Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk a kiállításra.

Forrás:
eszterkezimunka.hu
Laura Jane Taylor: Foltvarázslat

NyomtatásE-mail

Ausztriai tanulmányút

 

Graz i csoportkép

 

2019. július 8.-án keltünk útra , egy rövid pihenőt követően meg is érkeztünk tanulmányutunk első állomására, a határ közelében fekvő Rechnitz , magyarul Rohonc városába. A kisváros „kapujában” a település korábbi, de már nyugdíjazott polgármestere Engelbert Kenyeri és Walter Reiss dokumentumfilm-rendező és televíziós szerkesztő várta a csoportunkat. A helyszín az az emlékhely volt, melyet, az 1991-ben alakult RE.FUGIUS egyesület hozott létre a II. világháború során munkatáborba hurcolt és ott elhunyt áldozatok emlékére. 

Keresztpajta

A 2012. márciusában felavatott KERESZTPAJTA SZABADTÉRI MÚZEUM [1]szemléltető táblákkal, videofelvételekkel és történelmi tárgyi forrásokkal mutatja be, ahogy 1944/45-ben a civileket, vendégmunkásokat és munkaszolgálatosokat a „Délkeleti Fal“ építésére kényszerítették. Megtudhatjuk mi történt Rohoncon és más határmenti (osztrák és magyar) településeken, ahol több tízezer magyar zsidó szenvedett és halt meg. Az emlékhely egy a városközpontban felállított (ha úgy vesszük onnan induló) emlékút, vagy„tanösvény” utolsó állomása. Egy rövid sétát téve a 11 szemléltető tábla segítségével az emlékúton a helyi lakosság és az érdeklődő látogatók végig járhatják és átélhetik az egykori zsidók életét. [2]

Az első estére tevődött át beszélgetésünk a Nemzeti Utcaszínház és Cirkuszfesztivál szervezőjével Werner Schrempffel. A die ORGANISATION szervezet az üzleti és kulturális élet mezsgyéjén működik, hiszen hatékonyan vesz részt különböző projektek megvalósításában egészen az ötlettől kezdve. Minden tartalomhoz igyekeznek megtalálni a megfelelő formát, tudják, hogy miként lehet az ötletet tartalommal megtöltve láthatóvá és szinte kézzelfoghatóvá tenni. Segítenek a célcsoportok elérésében kiválasztva az annak megfelelő kommunikációs csatornát. A különböző kommunikációs eszközök kiegyensúlyozott és célzott használatával és szoros együttműködésével teljes egészében fenntartható működést biztosítanak. A szervezet igazgatója az IN SITU nemzetközi hálózatról is mesélt , melynek keretén belül már évek óta megrendezésre kerül a grazi La Strada utcafesztivál. Az utcaszínház műfaja mellett megjelenik a szabadtéren a bábszínház és a kortárs cirkusz is. A városban járva több felé is lehetett látni, egy-egy vendéglátóhelyen, amint plakátokon reklámozzák, a la Strada helyszíneit. Idén Joanne Leighton, belga-ausztrál táncos-koreográfus 99 önként jelentkezőt tanít be, hogy egyfajta „flashmob”-ként mutassák be a város mozgó portréját megjelenítő koreográfiát. [3]

2019.07.09.

Az út második napján délelőtt a Stájer Tartományi Könyvtárban tettünk látogatást, ahol Horti -Zsombok Mária könyvtárosnő kísért körbe bennünket. A könyvtár az 1811-ben János Főherceg által alapított Nemzeti Múzeum részeként jött létre, és noha azóta már önálló könyvtráként működik, a mai napig a múzeum negyed beli épületegyüttesben üzemel. A 2011 novemberében, előző esti beszélgetőtársunk Werner Schrempf úr és a die ORGINASITION közreműködésével átalakított „Joanneumsviertel” korszerű, modern épületegyütteseként olyan a nyilvánosság számára hozzáférhető közösségi tér jött létre, mely bármelyik európai nagyvárosban is megállná a helyét. Az épületek között lévő belső udvar alatt több emelet mélyen helyezkednek el a könyvtár és vele együtt a Természettudományi Múzeum termei is.

Világító ablak

Az utca szintjéről a párizsi Louvre udvarát idéző fordított gúlák juttatják a természetes fényt két emelet mélyre.[4] Az egyik ilyen gúla mozgólépcsőkkel kiegészítve szolgál közös bejáratként a két intézményhez, míg egy másik gúlába télen például hatalmas kivilágított karácsonyfát állítanak a dolgozók az ünnepek idejére, tudtuk meg kísérőnktől. A könyvtár gyűjteménye közel 800.000 kötetből áll, elsősorban a Stájer tartománnyal kapcsolatos kiadványok gyűjtésére szakosodtak, de az olvasók igényeihez igazodva igyekeznek minden kért dokumentumot, könyvet beszerezni. Lehetőségünk volt a raktárrészbe is be tekeintést nyerni, és azt is megtudhattuk, honnan ered a „felütni a könyvet” kifejezés. Számomra a gyermekrészleg egyik különlegessége az volt, hogy a könyvek nem ABC sorrendben, hanem téma szerint sorakoztak a polcokon, egy össze-vissza „házi könyvtár”, vagy egy otthoni gyermek könyvespolc hatását keltve. Az otthonosság érzetét fokozták a helységben elhelyezett kis olvasóasztalok, illetve a párnákkal tarkított olvasópadok az ablakok alatt. Tematikus programokat, olvasóesteket tartanak a gyerekeknek és rendszeresen vannak olyan foglalkozásaik is, amelyek során kézműves tevékenységekkel egészítik ki és dolgozzák fel az olvasott történeteket. Másnap a Természettudományi Múzeum tárlatait is körül járva megtudtuk, hogy sok tematikus programot szerveznek a közösség tagjainak, mely aktív cselekvésre hívja őket, felhívja figyelmüket arra, hogy például a klímaváltozás káros hatásai ellen az egyes ember is sikerrel léphet fel, ha jó példával jár elől. Így vehettek részt az érdeklődők méhkaptár építésben, denevér lak készítésében is.

A délután folyamán a grazi Művészetek Házában tettünk látogatást. Graz 2003-ban volt Európa Kulturális Fővárosa, ennek apropóján remek alkalom kínálkozott, hogy egy funkcionálisan több kulturális irányzatot és újdonságot befogadni képes teret hozzanak létre. A nyertes pályázat az organikus építészeti irányzatot képviselő Peter Cook és Colin Fournier építészek kezei közül került ki, akik lenyűgöző, sajátos formájú és feltűnő „színű” épületet terveztek, a meglévő két műemlék épület közé-fölé-mellé.  Esténként a Kunsthaus a BIX média homlokzaton keresztül szinte megszólítja a várost, különleges fényjátékkal és vetítésekkel ejtve ámulatba az odalátogatókat. Christof Elpons segítségével megtekinthettük a ház aktuális kiállítását Peter Kogler és a munkásságához kapcsolható alkotók műveit. Felhívta figyelmünket a kiállítások teljesen akadálymentes átjárhatóságára , illetve arra, hogy van lehetőség külön akadálymentes tárlatvezetést is kérni. A vakok és gyengén látók számára fehér kesztyűket biztosítanak, hogy megérinthessék a kiállított tárgyakat. Később Eva Ofnerrel és Monika Holzer-Kernblicherrel beszélgetve megtudtuk, számukra is fontos, hogy újabb és újabb közösségeit tudják megszólítani a városnak és a kistérségnek egyaránt. Miután a Joanneum egyfajta egyesített múzeumi központ egyes programjaik átnyúlnak más helyszínekre, összekötik a különböző tagintézményeket. Ilyen formán szerveztek már túrát és pikniket a közelben fekvő Stainz Kastélyhoz is.

2019.07.10.

A harmadik nap délelőttjén a Frida und Fred Gyermekmúzeum aktuális programjaiba nyerhettünk betekintést. Lina Lexner vezetésével körül jártuk az épületben kialakított tereket. A hatalmas hangárszerű építményben - melynek saját zárt udvara is van, az azt körülvevő parkból kialakítva - a gyermekek szüleik kíséretében szabadon fedezhetik fel az előre kiválasztott programokat, játékokat és foglalkozásokat. Hagyományos értelemben nem is lehetne múzeumnak tekinteni, hiszen inkább egy állami – tartományi fenntartású játszóháznak lehet tekinteni. Számomra ez volt az addig meglátogatott intézmények közül a „legfiatalosabb”, „legdinamikusabban” működő szervezet. Nagy hangsúlyt fektetnek a közösség fejlesztésre, az elérni kívánt célközönségnek megfelelő módszert alkalmazva. Önkénteseket és diákokat is alkalmaznak, akik szinte észrevétlenül járnak körbe és segítenek a gyerekeknek a feladatok megoldásában, de nem direkt irányítva őket. Míg a kertben vendéglátónkkal beszélgettünk, a háttérben a gyerekek a kis kerti tónál játszottak, a magaságyásba ültetett bokrokról málnát csemegéztek… igazi felüdülés lehet, ha egy család társasházban él, hogy van lehetőségük egy ilyen színvonalú intézményt a városon belül elérni.

MALmal

A „festő”[5] és a „pénz” kurzusra való betekintést követően, nagyon pozitív benyomásokkal távoztam a múzeumból, több jó gyakorlatot is megtapasztalva.

A délután folyamán a Landeszeughaus ( a Tartományi Fegyvertár) és a Néprajzi Múzeum helyszíneire vártak bennünket. A világ talán legnagyobb fegyvermúzeuma, 28.000 harcos felszerelésére való különféle gyalogos- és lovasfegyver   őrzésére szolgál. A fegyvertárnak mind külseje, mind belső felszerelése változatlanul maradt meg a XVII. század közepe óta, ezért tartja idegenvezetőnk nagy fegyverténynek, hogy a műemlék épület akadálymentesítését sikerült kiharcolnia az illetékes hatóságoknál. A Népművészeti Múzeum épülete esik talán legmesszebb a Joanneum többi intézményétől az óvárosban, egy kis eldugott utcában a hegylábánál találtunk rá. Gyűjteménye csodásan mutatja be a helyi élet megőrzött emlékeit, a ruházkodáson és a hitéleten keresztül és az iparosodás előtti idők mindennapjait. Szponzori támogatásokon keresztül próbálják a fenntartás költségeit enyhíteni, így jött létre például a Mythos Tankstelle kiállítás, mely összekapcsolja a múzeumot a Grazi Egyetem Kulturális Antropológiai és Európai Etnológiai Intézetével , de a WKO Stájerország - Autószerviz - Benzinkút Szolgáltatókkal és az Energiaszolgáltató vállalatokkal is. A benzinkutak misztériuma, mint megtudhattuk abban rejlik, hogy az elmúlt 100 évben egyszerű üzemanyag vételi helyekből a mobilitás és a közösség szimbólumaivá váltak, hiszen a kiszélesedett szolgáltatási köröknek köszönhetően egyfajta találkozóhellyé , gyülekezőhellyé nőtték ki magukat.

2019.07.11.

Hazautazásunk napján egy kismartoni kitérő várt még ránk, ahol Czigány Balázs tudományos munkatárs az előadását követően a kulisszák mögé való betekintést is lehetővé tevő tárlatvezetéssel kalauzolt körbe bennünket az Eszterházy kastélyban. Vártam az alapítványokról szóló előadást, és különösen érdekesnek találtam az ESTÖRI vetélkedőről szóló beszámolót , amely pont egy olyan kezdeményezés, amely széleskörben , de nagyon sikeresen szólítja meg Magyarország középiskolásait és újabban általános iskolásait is.

A RE.F.U.G.I.U.S Egyesület Rohonc-i jó gyakorlata

A RE.F.U.G.I.U.S Egyesület 1991-es megalakulásval célként tűzte ki, hogy a náci uralom alatt történt megoldatlan, borzalmas eseményeket emlékezetben tartsa , a Rohonc történetét beárnyékoló tragédiát feltárja, az áldozatainak méltó emléket állítva. Akkori feladatuk a rohonci kulturális élet fellendítése a zsidó közösség és a régió vonatkozásában, egy jó kapcsolat kialakítása a békés együttélés jegyében. Kapcsolati rendszer kiépítése, fejlesztése, ápolása majd a „Keresztistálló” kezdeményezés létrehozása – az egyesületen belül.

Miután a burgenlandi szobrász, Karl Prantl és Marietta Torbergs javaslata alapján sikerült annak a földterületnek a megszerzése, melyen a „Kreuzstadl”, vagyis a Keresztistálló romja fekszik, újabb cél lett az épület további állagromlásának megakadályozása és az akkori állapot megóvása.

2002-ben vált kiemelt fontosságú céllá a Kreutzstadl emlékművé való alakítása és a Délkeleti falépítés minden áldozatára való méltó megemlékezés helyének kialakítása. Tervük megvalósítása több mint 10 évet vett igénybe, de végül 2012-ben pályázati forrásokból, civil kezdeményezésekre történt gyűjtésekből és adományokból megépülhetett a mai emlékhely és kialakításra kerülhettek az emlékút állomásai is Rohoncon belül.

Művészek, múzeumi szakértők és tudósok hosszú gondolkodáson és munkafolyamaton keresztül az ötleteket és terveket megvitatták – elutasították, majd újra tervezték… és természetesen újra megvitatták, ellenőrizték hogy a kitalált forma alkalmass-e hangulat , illetve a történet átadására. Ezek a megbeszélések lehetővé tették a jelenlegi koncepció kialakulását. A siker fontos tényezője volt a fiatalokkal folytatott munka volt, akik intenzíven foglalkoztak az emlékhelyekkel és a projektcsoport tanácsadói voltak. Értékes javaslataik beépülhettek a megvalósítás tervezésébe. A munkába bevonták a rohonci önkormányzatot, valamint a Bécsi Egyetem hallgatói csoportját. Az osztrák szerzőket kértek fel, hogy ajánljanak fel idézeteket, gondolatokat, melyek a látogatók mélyebb megértését szolgálhatják. A mai világban már elengedhetetlen, hogy a következő generáció képviselőit is bevonjuk egy adott (ráadásul ilyen hosszútávú) projekt megvalósításába, hiszen világlátásuk segíthet olyan értékes, a jövőben is hatékonyan használható , fejleszthető és alakítható platformok kialakításában, melyek nem rekednek meg a jelenkor aktualitásaiban.[6]

A2012. márciusában létrehozott KERESZTPAJTA SZABADTÉRI MÚZEUM szemléltető táblákkal, videofelvételekkel és történelmi tárgyi forrásokkal mutatja be, ahogy 1944/45-ben a civileket, vendégmunkásokat és munkaszolgálatosokat a „Délkeleti Fal“ építésére kényszerítették. Megtudhatjuk mi történt Rohoncon és más határmenti (osztrák és magyar) településeken, ahol több tízezer magyar zsidó szenvedett és halt meg.

Az íves üvegfalon elhelyezett leírások és képek időrendben dolgozzák fel a témát : A gyász és az emlékezés helye / Zsidóság a mai Magyarországon és Burgenlandban / A „Délkeleti Fal“ építése / Zsidók a „Délkeleti Fal“ építésén / Tetthelyek / Keresztpajta tetthely /Élettörténetek / A tömeggyilkosok a bíróságon / Keresztpajta emlékmű – ezek a táblák kiemelt témái. Nagy megfontolásra és előrelátásra vall, hogy a még meg nem talált áldozatok és a még fel nem tárt sírok megtalálása esetére már most hagytak szabad tablót az üvegfalon, hogy amint lehetőség nyílik rá, azonnal frissíteni tudják a falat, hiszen a Keresztpajta emlékhely a tanulás, az emlékezés és találkozások helyszíne kell hogy legyen:

„Csak, amire emlékezünk, nem az, amit elfelejtetünk, enged tanulni. Mindannyian alakítjuk a történelmet, és a történelem is formál minket. A történtekre keressük a válaszokat, cipeljük a jövő felelősségét“

– olvashatjuk az idézetet az emlékműnél. [7]

            Ahogy már korábban írtam maga a Kreuzstadl emlékhely a Rohonc Fő teréről induló emlékút utolsó állomása. A 11 állomásból álló tanösvény a következőképpen mutatja be a rohonci zsidóságot:

1. állomás - Áttekintés

Rohoncon már a 15. századtól megengedték a zsidóknak, hogy letelepedjenek. Először 1676-ban említették a rohonci zsidó hitközséget, így ez a legrégebbi zsidó gyülekezet Dél-Burgenlandban. A 19. század első felében a közösség közel 850 tagot számlált. Az 1870-es években az állandó elvándorlás gazdaságilag vonzóbb területekre és a városokba a hitközségi tagok számának csökkenéséhez vezetett. 1938-ban még 125 zsidó ember élt Rohoncon. Mindnyájukat elűzték, deportálták, a legtöbbjüket a nemzetszocialisták megölték.

 2. állomás - Zsidó személyiségek a városban

Pick Gustav , aki bár zsidó hitű volt, mégis pénzt adományozott a kolostor felújítására. Heitler Joachim, aki a zsidó iskolát vezette. Szerzője volt a „Elhagyatott kastély mondája“-nak (Sage vom öden Schloss).

Rohoncon jeles rabbik működtek:

Engelsmann Gabriel 1822-1850 , Kalir Eleazar (Elázár) 1768-1778 között munkálkodott Rohoncon. Zipser Maier (Mayer/Meier) a magyar reformzsidóság vezető személyisége 1858-1869 között volt rabbi Rohoncon.

3. állomás – A kastély és a Batthyány család

1527 és 1871 között a rohonci uradalom tulajdonosa a magyar nemesi Batthyány család volt. A család vallásos gondolkodásmódja, település- és gazdaságpolitikája nagyban hozzájárult a település fejlődéséhez. A 17. század közepén Batthyány Ádám a régi erődítmény helyén egy 200 szobából álló kastélyt építetett. Az 1527-es Baumkircher-telekkönyv két zsidó családot (Spiegel és Grünwald) nevez meg a rohonci uradalomban. A 17. század második felében a Batthyány uradalom védelme alatt jött létre a rohonci zsidó hitközség. A mindig megújítandó védlevelek a legkisebb részletekig szabályozták a zsidó alattvalók jogait és kötelességeit, akiknek ezért magas védelmi díjat kellett fizetniük. Az 1848-as forradalom véget vetett a „védett zsidóságnak“. Az 1867-es zsidótörvény politikai és polgári egyenrangúságot biztosított a zsidó lakosságnak. 1871-ben a Batthyányak eladták birtokaikat Szájbely Gyula ügyvédnek. 1906-ban a nagyiparos Heinrich Baron Thyssen-Bornemisza vásárolta meg a kastélyt. Lánya Margit volt kastély utolsó úrnője, aki Batthyány Ivánhoz ment feleségül. 1944 őszétől a kastély székhelye volt a Délkeleti Fal építéséért felelős Todt szervezet regionális építési szakaszának vezetőségének. A kastély pincéjében szállásolták el a Délkeleti Fal építéséhez idevezényelt zsidó munkaszolgálatosokat. A település felszabadító harcai során 1945 március 29-ről 30-ra virradóra az épületbe tűz ütött ki.

batthyány kastély

A háború utáni időkben a kastélyt lebontották. Néhány fal még látható az egykori épületből.[8]

4. állomás - A nemzetszocializmus áldozatai (igazából csak ennek az egy állomásnak a megtalálása okozott gondot, mert ezt a Városháza előterében helyezték el , melynek ajtaja nem mindig van nyitva)

1938. március 12-én a helyi nemzetiszocialisták átvették a hatalmat és megkezdődött a rohonci zsidók szisztematikus üldözése és elűzése. A zsidó tulajdonú vállalkozásokat elkobozták, a zsidó lakosokat kiutasították a településről. Néhány elűzöttnek sikerült Bécsen keresztül Palesztinába, Kínába vagy a tengerentúlra menekülni, a többiek koncentrációs táborokban haltak meg. A Rohoncon maradt 43 zsidó lakost 1938. áprilisában a határon keresztül Jugoszláviába szállították és ott a senkiföldjén papírok nélkül magukra hagyták őket. Csak később a Gildemeester kivándorlási segélyakció bavatkozásának köszönhetően utazhattak be Jugoszláviába. Miután a német csapatok megszállták Jugoszláviát (1941. áprilisában) többségüket megölték. A rohonci zsidó hitközség megszűnt, tulajdonaikat és berendezési tárgyaikat a politikai kormányzat „árjásította“. 1945 után csak egy zsidó család tért vissza. Az egykori zsidó tulajdonokat az örökösöknek visszaszolgáltatták, akik az örökségüket többnyire eladták. Az egykor nagy és jelentős rohonci zsidó gyülekezetre hosszú évekig az egykori zsinagógán csak egy kis tábla emlékeztetett. 2007-ben a rohonci kastélypark felújítása során emlékművet szenteltek fel a háború és az erőszak ellen, emlékül mindkét világ-háború elesett katonáinak, a Keresztpajtánál történt mészárlás áldozatainak, a négy rohonci ellenállási harcosnak és az elüldözött és megölt rohonci zsidó lakosoknak.

5. állomás – A „Blau”-ház

1945 után egyetlen zsidó család tért vissza Rohoncra és újra letelepedtek: Blau Netti (szül. 1869), fia Blau Leo (szül. 1902) és lánya Theresia (szül. 1900), akit Rizának hívtak. Blau Leonak 1938-ban sikerült Shanghai-ba menekülnie, ahonnan visszatért Rohoncra. Édesanyja a náci időszakban Palesztinában élt. A nácik által Brcko-ban (akkor Jugoszlávia) megölt nagybátyja Engel Viktor vegyeskereskedését Leo vezette tovább. Blau Riza a száműzetésben férjhez ment és felvette a Rechnitzer nevet. Sok éven át kedvelt hegedűtanárnő volt Rohoncon. Utolsó éveit az idősek otthonában töltötte. Vagyonát az Izraelben élő unokahúgai örökölték, akik a házat eladták. Rizát a bécsi központi temető zsidó részlegébe temették.

6. állomás – A zsinagóga

Feltétezhetően már 1649-ben létezett itt zsinagóga vagy imaház. A Batthyányak által emelt zsinagóga a katolikus templommal szemben szabadon állt egy dombon, melyet 1707-ben a zsidó hitközség megvársárolt. 1718-ban itt egy impozáns barokk 400 férőhelyes épület épült. 1834-ben a zsinagógát még egyszer bővítették, 1864-ben renoválták. Az értékes vallási szertartási tárgyak: egy ezüst kehely, egy ezüst tórakorona, egy 1649-ből származó tórafüggöny, a 17-18. századi tórapajzs a hitközség különös jelentőségéről tanúskodnak. Az épületet a náci időkben nem rombolták le, hanem különböző szabadidős tevékenységekre használták. 1945 után tűzoltóállomást (1997-ig), az emeleten magánlakásokat alakítottak ki. 1990-ben Rohonc önkormányzata emléktáblát helyezett el az épületen a zsidó hitközség emlékére. Lelkes polgárok kezdeményezésére az ünnepélyes avatóra 1991. novemberében került sor. 2009-től az oberschützen-i gimnázium tanulói által készített három üvegtábla jelképe mutatja be a zsidó hitgyülekezet hanyatlását. 

7. állomás – A zsidó iskola

A 17. századtól működő a zsidó iskolának fontos szerepe volt a hitközség életében, melynek feladata a hagyományok és vallás őrzése volt. A 19. század közepén, a gyülekezet virágkorában három osztályban 50 fiú és 42 lány tanult. A legismertebb igazgató Joachim Heitler volt, aki 1870 és 1917 között vezette az iskolát. 1914-ben öt osztályban 39 tanuló tanult. Fessler tanár úr, az utolsó zsidó tanár 1920-ban költözött el. Ezután Margarethe Kraxner katolikus tanárnő vezette az iskolát, míg 1923-ban a tanulók csekély száma miatt az intézmény bezárt. Ezután a zsidó gyermekek az evangélikus vagy a katolikus iskolába jártak, a hittanórák alól felmentést kaptak. A náci uralom alatt az épületben óvoda működött. 1953-ban az önkormányzat megvásárolta az egykori zsinagóga és zsidó iskola épületét. Az egyik osztálytermet próbákra a rohonci népzenekar rendelkezésére bocsájtotta. 1974-ig az épületben állami népiskola működött. Később az önkormányzat építkezési lerakata volt, 2005-ben az egykori iskolát teljesen lebontották.

8.állomás- Herrengasse

A 17. századtól működő a zsidó iskolának fontos szerepe volt a hitközség életében, melynek feladata a hagyományok és vallás őrzése volt. A 19. század közepén, a gyülekezet virágkorában három osztályban 50 fiú és 42 lány tanult. A legismertebb igazgató Joachim Heitler volt, aki 1870 és 1917 között vezette az iskolát. 1914-ben öt osztályban 39 tanuló tanult. Fessler tanár úr, az utolsó zsidó tanár 1920-ban költözött el. Ezután Margarethe Kraxner katolikus tanárnő vezette az iskolát, míg 1923-ban a tanulók csekély száma miatt az intézmény bezárt. Ezután a zsidó gyermekek az evangélikus vagy a katolikus iskolába jártak, a hittanórák alól felmentést kaptak. A náci uralom alatt az épületben óvoda működött. 1953-ban az önkormányzat megvásárolta az egykori zsinagóga és zsidó iskola épületét. Az egyik osztálytermet próbákra a rohonci népzenekar rendelkezésére bocsájtotta. 1974-ig az épületben állami népiskola működött. Később az önkormányzat építkezési lerakata volt, 2005-ben az egykori iskolát teljesen lebontották.

9.állomás - Zsidó utca

A dél-burgenlandi zsidók által is lakott települések modern települések voltak, ezért nem alakultak gettóvá. Rohoncon a zsidó családok szívesen éltek a központban, a Fő téren, a Herren-, a Juden-, Kloster- und Anzengrubergasse-n. A rohonci zsidó hitközség Meier Zipser vezetésével a reformokat követte. A szertartás nyelve a német lett a zsinagógában. A liberális magatartás a mindennapokban is megmutatkozott, mégis ügyeltek arra, hogy a zsidó rítusokat és szokásokat megtartsák. Bár a Sabbath-ot Rohoncon hosszú napnak nevezték, az üzletek részben nyitva tartottak, de szinte minden családnak volt háztartási segítsége, általában egy fiatal goj – nem zsidó – aki a legfontosabb feladatokat a háztartásban ellátta. A 19. század végén macesz sütöde (macesz = keletlen kenyér) működött Rohoncon. Volt sakter (mészáros) is, aki a vágásokat zsidó rituálék szerint végezte. Sok zsidó lakos volt tagja a rohonci egyesületeknek, gyakran vezetőségi tag, például a Szépítő- a Futball- vagy a kaszinó- társasági egyletekben. A „Stern zsidózenekar“ nemcsak Rohoncon zenélt, hanem Tarcsafürdőn (Bad Tatzmannsdorf) is ismert és kedvelt volt. A társadalmi és kultúrális életet egyesületekben szervezték: 1746-ban temetéseket és családtagokat ellátó egyletet alapítottak a „Chevra Kadisa“-t (Szentegylet). 1933-ban egy helyi csoport csatlakozott a „zsidó frontkatonák szövetségéhez“, majd 1935-ben megalakult a „cionista országos szövetség“ helyi csoportja.  

10. állomás - A zsidó temető

A zsidó temető az „örökkévalóság háza“, „jó hely“, nem a halál helye, hanem az „élet háza“. Ott vár az elhunyt az utolsó ítéletre, hogy az új életben feltámadjon. Az őt körülvevő föld a halott tulajdona és érintetlennek kell maradnia. A sírokat úgy helyezték, hogy a lábak Jeruzsálem felé mutatnak, az elhantolt is ebben az irányba fekszik. A sírköveket a legtöbb esetben a fejhez állítják. A halottat a lehető leghamarabb el kell temetni, a legjobb, ha még a halál napján. A „Chevra Kadisa“, a hitközség temetkezési osztálya elvégzi a legszükségesebb feladatokat, a tiszítást és a holttest előkészítését (pl.a fehér lenruhába öltöztetik a halottat), a virrasztást, a temetést és a halotti tor előkészítését. A halottat egyszerű fakoporsóban viszik a sírhoz. A rabbi elmondja a „halotti beszédet, a családtagok és a gyászolók elmondanak három imát. Azután a sírt beföldelik és Kaddish-t (ima a halott emlékére) mondanak. A rokonoknak egy hétnapos gyászidő kezdődik a halott házában, „sivát ülnek, a halottat siratják, Rohoncon „taka-ülés-nek hívják. 

11. állomás - A Keresztpajta (fentebb bemutatva)[9]

           Minden állomás megfelelően jelzett, kivéve a Városháza bejáratánál elhelyezett 4-es számú, németül, angolul és magyarul kifogástalan nyelvezettel jól olvasható szövegezéssel, és jó minőségű fotókkal ellátott táblákat jelent.

Összegzés

         Rohonc egy alig 3000 fős lakosságot számláló burgenlandi mezőváros. Dunaalmásnál persze nagyobb, de mégsem annyival, mint amennyivel kulturális és turisztikai téren túl szárnyal „minket”. A mi kis falunk történetéhez - történelméhez is hasonló mérföldkövek kapcsolódnak, mint Rohoncéhoz. Határmenti településként, mi is és a kistérség is megtapasztalja a kettősséget, a többféle nemzetiségnek, elvárásnak való megfelelés kényszerét és persze, az Uniós forrásoknak köszönhetően már egyre többször az áldásos hatásait is. Valószínű nem véletlen, hogy Lábatlan, ami két falura fekszik csak Dunaalmástól, 2003 óta virágzó testvérvárosi kapcsolatot ápol éppen Rohonccal.

         Dunaalmáson is kiváló lehetőség lenne egy a falu történetét bemutató „tanösvény” kialakítására, miután a környék egyre népszerűbb desztinációnak bizonyul az utazók körében. Kulturális és történelmi örökségeinket turisztikai látványosságokká - de legalábbis megtekintésre érdemessé tudnánk fejleszteni. Lelkes civilekkel karöltve az elmúlt időszakban a „Helyi identitás és kohézió megerősítése” Tata és környéke borvidéken című fejlesztési program[10] keretein belül egy cselekvési terven dolgoztunk, melynek terveibe kiválóan illenek a Rohoncon látott és tapasztalt, alulról szerveződő, civil kezdeményezésből közérdekké váló tevékenységek. Szándékunkban áll a település látnivalóit bemutató kiadványok elkészítése. Terveink megvalósításához szükségünk van a lakosok aktív részvételére egészen a tervezéstől, a kivitelezésig és később a fenntartáshoz és az esetleges fejlesztésekhez is elengedhetetlen a lakosság közreműködése. Esetünkben ez fogja jelenteni a nagyobb kihívást, de bízom benne hogy módszertani útmutatók és mentorok segítségével kialakul egy olyan „cselekevő” réteg, akik hosszútávon is ki tudják venni a részüket a közösség életéből.

         Személyesen látni és megtapasztalni. azt hogy máshol, másoknál miként működik a kulturális -közösségi élet szervezése, bepillantást nyerni a nehézségekbe és a buktatókba - mert azok Ausztriában is vannak - ,különleges élmény volt. Az ország szinte egész területéről akadtak útitársak, a kapcsolati hálóm elképzelhetetlen szinten bővült ki egyik pillanatról a másikra. Idegen emberekből néhány óra alatt olyan „cselekvő közösség” kovácsolódott, akik érdeklődve hallgatták egymás munkájáról a beszámolókat, gyűjtötték az ötleteket saját munkájukhoz. Az utazásról hazatérve újult erővel és friss nézőpontokkal tudtam nekivágni az előttem, illetve az általam képviselt Dunaalmásért Alapítvány előtt álló feladatok tervezésébe és szervezésébe.

Köszönöm a lehetőséget a részvételre a szervezőknek.

                                                                                                         

                                                                                                          Horváth Ágota Mária

                                                                                                       Dunaalmásért Alapítvány

Dunaalmás, 2019. 08.01.

              


[1] 1. kép -A KERESZTPAJTA SZABADTÉRI MÚZEUM emlékfala

[2] Forrás: http://www.gedenkweg.at/kreuzstadl-ungarisch

[3] Forrás: http://www.die-organisation.at/

[4] 2.kép A Stájer Tartományi Könyvtár „világító” gúlája

[5] 3. kép Frida und Fred Gyermekmúzeum MAL mal projektjének kellékei

[6] Forrás: http://www.refugius.at/

[7] http://www.gedenkweg.at/kreuzstadl-ungarisch#infobereich

[8] 4.kép A 3. állomás - A kastély és a Batthyány család

[9] http://www.gedenkweg.at/rechnitz

[10] TOP-5.3.1-16-KO1-2017-00002 azonosító jelű pályázat alapján

NyomtatásE-mail

Hogyan rendezzünk Darts Kupát !

IMG 1181

 

 

I. Öregmalom Nemzetközi Darts Verseny Dunaalmáson

2019. július 20.

    Körülbelül egy hónapja – meleg, nyári késő délután - elballagtam a kikötői kocsmába, hogy lelkemet és testemet egy jó hideg csapolt sörrel felfrissítsem.

    Sikerrel jártam, s míg hideg és habos sörömet kortyolgattam feltűnt, micsoda darts mesterek közé kerültem. Megtudtam, hogy Dunaalmáson van egy 10- 15 fős csapat, akik rendszeresen és szenvedélyesen űzik ezt a nagy összpontosítást igénylő sportot - szórakozást. Közben kötelező a sörözés, mert így jobban megy a célzás és kevésbé remeg a kéz. Azt is megtudtam,
hogy azért a néhány darab (3) nyílért több tízezer forintot is kifizetnek a fanatikusok. Érdeklődésemre elmondták, hogy Witu, azaz Wittenberger Sándor a főnök itt Almáson ebben a műfajban. Több régi arcra is ráismertem, közölük néhányan még 10-15 éve a malomban tanultak meg sakkozni.
    Tetszett ez az összetartás, így fél órán belül meg is állapodtunk, hogy megszervezzük az első Öregmalom Darts versenyt a malomban. Fő szponzorként a Dunaalmásért Alapítványt ajánlottam.
    A szavakat gyorsan tettek követték, Witu és Pap Zsolti alapos és pontos szervező munkába kezdtek. Úgy számoltuk, hogy körülbelül 30 fő fér el kényelmesen a malom alsó részén, ahol felállíthatóak a verseny táblái.

   Az elmúlt szombaton , azaz 2019. július 20-án megrendezésre is került az első Öregmalom Darts Kupa, ami  nemzetközivé is bővült, hiszen a dunaalmási, tatai, almásfüzitői, szomódi és baji versenyzőkön kívül meghívást kaptak a felvidéki Kéty község legjobb darts mesterei is. 27 versenyző kezdte meg a küzdelmeket.
Profi állványokon helyezték el a céltáblákat, melyeket led lámpák világítottak meg, úgy hogy közben a versenyzőt nem zavarhatta a fény. Az állványok alá vastag filcet helyeztek, ha ez a méregdrága nyíl
leesne, nehogy kitörjön ki a hegye. Barátságos, jó hangulatú verseny 12 órakor kezdődött s este 7 órakor fejeződött be.

Eredmények:
Dunaalmás Darts bajnoka - aki csak a dunaalmásiak közül kerülhetett ki - 2019-ben: Wittenberger
Sándor
Az Öregmalom Darts Kupa helyezettjei:


I. Palásti Balázs (Tata)
II. Tanczer Károly (Baj)
III. Katona László (Szomód)


Jövőre megszervezzük a II. Öregmalom Darts Kupát, s természetesen az is nemzetözi rangot fog
kapni, mert kétyi barátainkat ismét szívesen látjuk itt Dunalmáson.

 

Vidovszky Ferenc
a Dunaalmáért Alapítvány kurátora

NyomtatásE-mail

Pünkösdi sakkozás

IMG 0697

 

Beszámoló a 2019. évi Öregmalom Kupa   
és a
Dunaalmás Sakkbajnoka versenyről

2019. június 10-én (idén is pünkösd hétfőjén) került sor a 18. Öregmalom Kupa megrendezésére, ahol eldőlt, ki Dunaalmás sakkbajnoka 2019-ben. Nagyszerű versenyen vehettek részt Tatabánya, Tata, Naszály és Dunaalmás általános iskolás korú gyermekei, sakkozó palántái.

A helyszín ez alkalommal is a dunaalmási Öregmalom volt, a szervezést és a lebonyolítást a Dunaalmásért Alapítvány és a Lorkamill Kft biztosította.

30 versenyző ült a sakktáblák mellé és küzdöttek 7 fordulóban 15-15 perces gondolkodási idővel.

A bíró Kiss István a Komárom-Esztergom Megyei Sakkszövetség elnökségi tagja – országos sakk-bíró - volt, aki immár két és fél éve oktatja – edzi a dunaalmási gyerekeket erre az elmét és a jellemet erősítő sportra .

2019. év Dunaalmás Sakkbajnoka Kossela Péter lett 6,5 pontot elérve. Péter még csak 11 éves, neszmélyi lakos. A tatabányai Sárberki Általános Iskola tanulója. Ezúton is gratulálunk és sok sikert kívánunk neki a további eredményes versenyzéshez.

A gyerekek versengését három kategóriában értékeltük; abszolút sorrendben, illetve a dunaalmási versenyzőket két csoportban: lányok és fiúk kategóriában. Az „Élő” ponttal rendelkező és felnőtt sakkozók ugyan indulhattak a versenyen, de eredményüket nem értékeltük. A versenyt elsősorban a kezdő és kevés versenytapasztalattal rendelkező sakkozók számára terveztük.

Az abszolút verseny legjobb három eredményét elérő versenyzők:

      1.Balogh Erik (Naszály) 6,0 pont.
      2.Dénes János (Tatabánya) 5,0 pont (25,5 Bucholz pont)
      3.Dunár Márk (Dunaalmás) 5,0 pont (24,5 Bucholz pont)

A dunaalmási fiúk sorrendje:

     1.Dunár Márk 5,0 pont
     2.Talabér Richárd 4,0 pont
     3.Hajdu Medox 3,0 pont

 A dunaalmási lányok sorrendje:

1. Bata Emese 3,5 pont
2. Bata Lili 3,0 pont
3. Tircs Janka 2,5 pont
4. Bata Zselyke 1,5 pont
5. Bakulár Enéh 1 pont

A kupákat és az érmeket Ollé Árpád, Dunaalmás polgármestere adta át a győzteseknek és helyezetteknek. A Dunaalmásért Alapítvány külön is megajándékozta a verseny résztvevőit, mindannyian emléklapot és ajándékokat vehettek át, amelyet „tombolán” sorsoltak ki.

Az ajándékok összeállításában, valamint a versenyzők megvendégelésében Horváth Ágota és Darázsiné Vas Anci jeleskedtek.

Köszönöm szépen valamennyi résztvevőnek a versenyzést.
Köszönet illeti a versenyzők kisérőit, hogy támogatják gyermekeik ambícióit.

Jövőre, ismét pünkösd hétfőjén, rendezzük meg a 19. Öregamalom Kupát és a Dunaalmás Sakkbajnoka vetélkedőt.

Találkozunk 2020.06.01.-én!!

Dunaalmás, 2019. június 14.

                                                                               Vidovszky Ferenc

                                                                         az Öregmalom Sakk-kör vezetője

NyomtatásE-mail